Hajózás a Balatonon

A balatoni hajózást a tó 600 km2 vízfelületén közlekedő 4 komp, 29 személyhajó, 17 szolgálati hajó, 17 uszály, 16 úszó munkagép, kb. 40-50 kisgéphajó, motorcsónakok, és többszáz vitorlás jelenti. A nagyobb méretű, illetve a kereskedelmi- és személyhajózás szempontjából jelentősebb hajók, valamint úszó munkagépek száma közel 100 db. A tó partvonala mentén kb. 70-80 kikötő található, melyből 26 alkalmas nagyhajók fogadására. A vitorlásokat leszámítva a hajók üzemeltetésében kb. 20-30 vállalkozás vesz részt. A kikötők üzemeltetőinek száma jóval magasabb, jellemzően az adott vízpart területének tulajdonosa az üzemeltető. A nagyobb méretű hajók, úszó munkagépek, uszályok, nagyhajók befogadására alkalmas kikötők nagyrésze a Balatoni Hajózási Rt. tulajdonában van. A tavon a sport és kedvtelési célú motoros hajók közlekedése nem megengedett. (Megj.: 2007-es adatok alapján)

Személyhajók

A Balatonon közlekedő személyhajók igen változatosak és sok típus található meg. Kefejezetten Balatonra épült hajó kevés van (pl. Csobánc, Csongor, Tünde, Beloiannisz, Boglár, Tátika, katamaránok, kompok). Megtalálhatók itt tengeri, és átalakított folyami hajók is. A nagyobb hajókat (15-20 m hossz felett) tekintve alapvetően a következő személyhajó típusok találhatók meg: katamarán, vízibusz, tengerparti hajó, magyar építésű klasszikus hajótestű egymotoros hajó, egyéb hajó. A Balaton hajózási adottságait figyelembe véve a következőkaz igények a hajók kialakítását illetően:

  • a 2-3 méteres vízmélység miatt kis merülés (max. 1,4 - 1,8 m)
  • szél és a hullámzás okozta sodródás miatt nagy víz alatti laterális felület, a lapos hajófenék nem ideális
  • a szűk kikötőkben a könnyű fordulékonyság és jó manőverezhetőség miatt nagy felületű kormánylapát(ok), mely mindig a hajócsavar(ok) mögött helyezkedik el, két motoros meghajtás, nagy csavartengely-távolság
  • nagy tartományban változtatható propulziós teljesítmény, azaz tudjon a hajó egészen lassan közlekedni egy kikötőben, de viharos időben kellően nagy erőtartalék is rendelkezésre álljon
  • a kis vízmélység miatt a hajócsavar irányszöge a vízvonallal közel párhuzamos legyen
  • a hajótest kialakítása a stabilitás szempontjából összhangban legyen a jellegzetes balatoni hullámzással

A Balaton a Hajózás Szabályzat szerint a 2. hajózási zónába tartozik a hajók szerkezete és felszerelése tekintetében. Ez nagyobb szabadoldal magasságot jelent, mint a 3. zónába tartozó folyami hajók esetében. Ez a gyakorlatban a vízvonal felett magasabb zárt fedélzeti szintet jelent.

A hajók sebessége

A hajók sebessége sajnos a vízmélység miatt erősen korlátozott, nagy hajókkal maximálisan 25 km/h sebesség érhető el azokon a helyeken, ahol a vízmélység legalább 4 méter. A hajók egy részén kiemelkedően nagy a teljesítmény/tömeg arány, ezek a hajók mélyvízben (10-20 m felett) akár 40-50 km/h sebességgel tudnának közlekedni. Ez a Balatonon még a Tihanyi-árokban sem érhető el, mert hiába van meg a 10 m-es vízmélység, nagyon rövid a szakasz, így a hajó nem éri el ezt a sebességet. A 25 km/h feletti sebesség csak siklóhajózással érető el.

Meghajtási módok

A legelterjettebb hajtási megoldás az egyenes kihajtású hajócsavar. A hajócsavar mögött van a kormánylapát, a kétcsavaros hajónál duplán, mindig a csavarok mögött. A vontatóhajókon előfordul a hajócsavar körüli Kort-gyűrű is. Hajócsavaros megoldásnál még megtalálható a hagyományos Z-hajtómű is, a fartükörből kinyúló Z-tribes hajtómű, és a modernebb húzó-schottel kivitel is, valamint a hidromotorral forgatott hajócsavar is, bár ezek előfordulása ritka. A kompokon kivétel nélkül Voith Schneider Propellerek (VSP) vannak. Más hajtási megoldás nem található. Az orrsugárkormány a hajókban nem jellemző, 2006-tól kezdődően szereltek néhány hajóba orrsugárkormányt (Szent Miklós, St Benedek), hogy a kikötői manővereket megkönnyítsék.

Manőverek, kikötés

A hajók oldalán kivétel nélkül található fazolin, mely az oldallemezen végigfutó, a vízvonal felett 1 m-re lévő, a hajótestból 10-20 cm-re kinyúló partra feltámaszkodó felületet jelent. Ez a legtöbb esetben egy stabilan rögzített fagerenda, melyre kívülről vasalás van erősítve. A kikötőpartfalak is általában kb. 25-30 cm vastag dörzsfákkal vannak felszerelve, így a hajók parthoz érése, illetve ütődése kellően rugalmas, mert a közel fél méternyi faanyag elnyeli az ütközést. Az ütközés elnyelődésnek még az is a szerepe, hogy a kikötött hajó az esetleges partra merőleges hullámzás esetén ne csapódjon oda. A hajók általában párhuzamos megállással kötnek ki, azaz közel a parttal párhuzamosan, illetve hegyesszöget bezáróan érkeznek, az orr odaérkezésekor megállnak, majd az orrból kiadott kötélre támaszkodva befordítják a hajófart. A kikötés során az orrban és a farban kötelet adnak ki. A hajók nagy részénél elől van keresztkötél, azaz egy előre és egy hátratrató kötél is kifut, a vízibuszok esetén hátul van keresztkötél. Így tehát összesen három kötéllel van a hajó kikötve. A keresztkötél szerepe, hogy a kikötőkben a más hajók által keltett vízmozgások ne tudják a hajót a part mellett párhuzamosan elmozdítani. A személyhajózásban horgony segítségével nem végeznek manővereket. A kétmotoros hajók általában kikötés előtt megfordulnak a kikötőpartfal előtt. Egymotoros hajóknál gyakori a farral való kiállás a kikötőkből. Egymotoros hajók esetében igen gyakoriak a partfal melletti kötélre támaszkodó manőverek, ilyen a far be- és kiveretése, az orr kifordítása. Ritka esetekben a fordulás is kötéllel történik (vágatással). Ennek régebben kiemelt jelentősége volt, ugyanis a - jelenleg a tavon már nem lévő - egymotoros nagyhajókkal csak így lehetett a szűk kikötőkben manővereket végezni.
Megjegyzés: az egymotoros nagyhajók manőverei részletesen a Technika - Manőver fejezetben.

Kikötők

A Balatonon több mint 100 kiépített kikötő található, ebből kb. 26 alkalmas nagyhajók fogadására, a többi az vitorlás- vagy csónakkikötő. A nagyhajók fogadására alkalmas kikötők magas betonpartfallal kiépítettek. A Balaton északi partján található kikötők általában nyíltvízi kikötők, ami a partról a tó felé vezető kőszórás végén lévő kikötőpartfalat jelent, mindenféle védelem nélkül. Néhány kikötőben található karolómóló, ami a meglévő kikötő köré egyik oldal kiépített kőszórást jelent. Ezek tulajdonképpen medencés kikötők, de csak az egyik mólófejük valódi köszórás, a másik mólófej maga a kikötőpartfal. Az ilyen kikötőkben a medencés részben találhatóak a kiépített vitorlás kikötőhelyek. Az északi parti egymólós nyíltvízi karolómóló nélküli kikötők nem tartalmaznak zárt védett vitorlás kiköthelyeket, inkább csak ideiglenes vendéghelyeket. A déli parton lévő kikötők ezzel szemben kivétel nélkül kétmólós medencés kikötők. Ennek oka a tó fenékszerkezete, azaz déli part sekély volta. A kikötőpartfal a medencés részben található, majd innen a két móló kőszórása képez egy csatornát a mélyebb víz felé. Ezekben a kikötőkben sok kiépített vitorlás kikötőhely rendelkezésre áll. Néhány déli parti kikötő (Balatonőszöd, Balatonszemes, Balatonmáriafürdő) nem alkalmas 30 m-nél hosszabb hajók befogadására, ennek oka a hosszú és szűk bejárati csatorna, illetve a fordítóhely hiánya lehet. A kikötőkben a nagyhajók kikötésére szolgáló partfal magassága az átlagvízálláshoz képest kb. +1,5m, néhány helyen előfordul a magas partfal mellett alacsonyabb partfal is, ami az átlagvízálláshoz képest +0,6-1m magas. A kikötőpartfalak 25-30 cm oldalhosszúságú négyzet alapú függőleges tölgyfagerendákkal (pilótákkal) vannak felszerelve, melyek távolsága kb. 1,5 m és 50-100 cm-nyire nyúlnak a kikötő szintje fölé, alsó részük általában a vízbe ér. A pilóták kinyúlnak a partfalból, ezért sok helyen a pilóták közé a kikötőparttal egy szintbe az üres közökbe vízszintes gerendák is be vannak építve, így a hajó és a part között nem marad rés. A kikötők használatára a Hajózási Szabályzat és az adott kikötő Kikötőrendje vonatkozik. A Kikötőrendben található a kikötő adatai, alaprajza, szolgáltatásai és hajózási előírásai. A déli parti medencés kikötőkben általában a bejáratban nagyhajók találkozása tilos, elsőbbség illeti meg a kihajózó hajót, vízijárművet vágatással beállítani tilos, valamint vitorlás hajó szélerővel a nagyhajók által is használt területen nem közlekedhet.